Jelentések a Lipótról

Láttam a tévékben és olvastam a lapokban, hogy megállt a MÁV. No nem a saját lábán, azok az idők még igen messze vannak, a ma élő magyarok azt talán már meg sem érik. Hanem mert sztrájk van, nagyon-nagyon-nagyon nagy sztrájk. (Persze , amolyan mávos: lassú, kicsit döcögős, és minden állomáson és megállóhelyen megáll). Ez a mostani azonban alapvetően különbözik a legutóbbi, szintén határozatlan idejűnek meghirdetett, ám jelentőségében később visszaminősített nagyon-nagyon nagy sztrájktól. Mint emlékezetes decemberben a Nagy Érdekvédő azért trombitálta össze népét, hogy kifejezzék szolidaritásukat. Ám rövid idő alatt kiderült, hogy a derék baktereket, kalauzokat, váltóőrőket, állomásfőnököket és a vasút többi bérmunkását nem igazán lelkesíti a szolidaritás fennkölt eszméje, különös tekintettel akkor, amikor a havonta milliókat kaszáló sebészek, szülészek és egyéb főorvosok érdekeit kell megvédeni a galád magánbiztosítóktól. Ki is fújt a dolog néhány röpke óra alatt. A Nagy Érdekvédő pedig valószínűleg jó nagy letolást kaphatott a Vezénylő Tábornoktól, és kezdte úgy érezni, veszélybe kerülhet a beígért parlameti ülőkéje... Pedig már lelki szemeivel ott látta magát, ahogy Gazda István, Díszroma Flórián és Villáskulcs Pál társaságában lelkesen védi a vasutasok érdekeit. És persze tudta azt is, ez az egyik utolsó lehetőség. Ha odakerül az ország házába, szó nem lehet semmiféle sztrájkról: méghogy a Nemzet Egyedüli Hiteles Kormányát hátbadöfni! Ilyenekre csak a gaz komcsik képesek! Gyorsan levonta a tanulságot: ha nincs lóvé beígérve, nem mozdul a magyar vasutas. Egyébként sem nagyon szeret mozogni: hogyisne, akkor talán tiszták lennének a kocsik, pontosan járnának a szerelvények, még a WC-be is be lehetne talán menni anélkül, hogy a belét okádná ki a jámbor utas... Így aztán a Nagy Érdekvédő haladéktalanul közhírré tette, mit kíván a Magyar (Vasutas) Nemzet: a kormány legott ossza ki a derék vasutasoknak MÁV egy részét, plusz némi fixet (persze, a már kialkudott emelésen felül). És elégedetten mosolygott maga elé. Így ugyanis egycsapásra növelni tudja saját népszerűségét úgy a vasutasok, mint a Vezénylő Tábornok köreiben. Valamint a vasút amúgy is csillagászati veszteségeit. A kormány meg vakarhatja a fejét, hogy milyen újabb sarcot vessen ki a jónépre, ellensúlyozandó a sikeres érdekvédelmet. Amitől aztán mégjobban utálni fogja jónép a regnáló büdös komcsikat. Ki van ez találva rendesen! És még szerény is volt, hiszen mondhatott volna akár 20, esetleg 30 %-ot is, valamint követelhette volna, hogy azonnali hatállyal utalják ki a a vasutasoknak (beleértve az érdekvédőket is) a teljes államkincstárat. Közben pedig reggeltől estig harsogja, hogy ez már régen meg lett ígérve nekik. Érdekes, hogy 2005-től eddig tartott, hogy leessen a tantusz! Az ezt megelőzőekben ugyanis senki, de senki nem beszélt erről... (Ettől még igencsak elképzelhet, hogy a Pannon Puma valamikor kilelkendezett magából valami hasonló baromságot, tőle ez igazán nem lenne meglepő). Mindegy. Most időnként áll a vasút. Az ország egyik fele (gondolom, leginkább azok, akik életükben nem ültek még vonaton, minek is, a Merdzsó vagy a Bömi gyorsabban elviszi a gazdiját Balatonkukutyinba, és útközben rendesen lehet nyomni a padlógázt, hadd hulljon a férgese) persze lelkesen tapsikol és szolidarizál. A másik fele meg csendesen anyázik, és eszébe jut, hogy az ő érdekeit senki nem akarta megvédeni, amikor kiprivatizálták alóla (mellőle) a Videotont, a Dunai Vasműt stb, stb. Ráadásul még a melóba se jut el, és a tulaj úgy vágja ki cégtől, mint a macskát. Egyetlen vígasza lehet neki csak: legfeljebb beáll vasutasnak (ha már egyszer vasutas érdekvédőnek nem mehet, ott ugyanis momentán nincs felvétel), és kivárja, hogy győzzön a társadalmi igazságosság, és újra kint legyen Rákosrendező ormán a tábla: "Tied a vasút, magadnak építed!"