Jelentések a Lipótról

Legutóbb beszámoltam arról, hogy álmomban a jó öreg Lipótban jártam. Azóta sokat fejlődtem. Rájöttem ugyanis arra, hogy egyáltalán nem szükséges a jeles intézményt meglátogatni, még mélyálomban sem, ugyanis itt kinn is számtalan alkalom nyílik - hogy is mondjam csak? - érdekes embereket felfedezni. Ezután hát tartom magam a mottóhoz, miszerint a Lipót a külvilágba költözött. Elég nyitott szemmel járni-kelni nap mint nap, és az ezernyi jelből végülis összeáll a kép. Leginkább a sajtó szisztematikus megfigyelése tűnik célravezetőnek, legyen az írott, elektronikus vagy online, komoly vagy bulvár, egyremegy. Csak úgy öntik ránk a szebbnél szebb esettanulmányokat, az ember egyre kapkodja a fejét, szinte alig-alig képes rá, hogy elválassza a búzát az ocsútól, már t.i. hol végződik a szimpla hülyeség és hol kezdődik az, ami klinikai minősítést érdemel. Egyszóval, kishazánkban ma nem  túl nagy gond a kreténség nyomára akadni, inkább a bőség zavarával kell megküzdni. Olvasom a lapokban, hogy a hajdani jeles miniszter, bizonyos szabójános (muszáj így írnom a nevét, valahogy mégiscsak meg kell őt különböztetni az országban ma még viszonylag jelentős számban fellelhető,  hangzásilag azonosnak tűnő "Szabó János" nevet viselő normális polgároktól) megnyilatkozott. Bár már többé-kevésbé hozzászokhattunk, hogy egy-egy regnáló vagy egykori miniszter időnként ellenállhatatlan kényszert érez, hogy kapitális baromságokat osszon meg a jobb sorsra érdemes állampolgárokkal, azért ez a bizonyos szabójános rendesen kiverte a biztosítékot. Azt találta mondani ugyanis, hogy a cigánykérdést (OK, romakérdést, bár szerintem maga a cigány szó semmilyen értelemben nem tekinthető pejoratívnak, én még nem hallottam, hogy bárki is romazenét, romakereket, pláne romapecsenyét vagy akár romautat emlegetett volna) esetleg úgy is meg lehetne oldani, ha az említett népcsoportot mondjuk teljes egészében likvidálnák (ő történetesen nem ezt a szót használta, talán nem is tudja, mit jelent, hanem nemes egyszerűséggel kiirtást említett). Rögtön hozzátette, hogy ez persze nem lehetséges. (Jelen körülmények között, teszem hozzá én, merthogy európai únió van, meg XXI. század, stb.).  Azt, hogy "sajnos", nem mondta. Legfeljebb gondolta. Gondolni  meg bármit lehet nálunk, még időnként egy exminiszternek is lehetnek mndenféle gondolatai, akár ilyen kiirtósak is. Főleg, ha az illető lakhelye a Lipót. Dehát ez tényleg így van! (lásd: mottó). Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy egy normális Szabó János (vagyis nem a mi szabójánosunk) ilyen kijelentésre ragadtatja magát. Legalábbis én erősen remélem, hogy így van. Különben... különben érdekes dolgok jöhetnek még. Mondjuk például egyszer csak megszólal Kolompár Gáspár, pontosabban, a kolompárgáspár. És elkezdi kifejteni véleményét a magyarkérdés megoldásának radikálisabbnak mondható módozatairól. Vagyis, a fagyi viszanyal. És ha a jelenség általánossá válik valamennyi ismert többség és kisebbség vonatkozásában, beleértve a Patagóniából elszármazott lámahajcsárokat és az Egyedüli Üdvözítő Megvilágosodás Igaz Magyar Hívei egyház tagjait is, akkor lesz itt cifra világ! Emberek, nem kellene mégis újra megnyitni a Lipótot, és a szabójánosokat idejében visszazárni oda? Talán még nem késő...