Jelentések a Lipótról

Rövidesen. Legalábbis ezt ígéri a Narancspárt. A Kánaán már türelmetlenül toporog a küszöbön. Még egy népszavazást (vagy kettőt, vagy hármat, vagy legfeljebb a 2009-ben esedékes EU-parlamenti választásokat) kell türelemmel kivárniuk és megnyerniük – na kinek is, hát persze, a zembereknek – és minden egyszeriben jóra fordul. A hazug, népnyúzó, korrupt, rendőrterrorista kormány úgy fut szanaszét, hogy még a nyomukat se látni majd. Vagy nem. De akkor 2010-ben üt majd az igazság órája. Hacsak a tolvaj kommunisták el nem lopják addig... És akkor egyszeriben felkel majd a narancsszínű nap Hunnia egén. A Vezénylő Tábornok diadalmasan a Parlamenthez hajtat majd egyszerre mind a két páncélozott BMW-jén, hogy haladéktalanul hozzálásson a zemberek (és saját) sorsának jobbra fordításához. Legrövidebb időn belül minden magyar otthonba (na jó, nem mindegyikbe, csak a zemberekébe) két vadonatúj, csillogó-villogó csapot szerelnek fel. Az egyikből folyik majd a tej, a másikból meg a méz. (Külön kérésre természetesen ugyanez sörrel és whiskyvel is kapható). A kerítéseket ezentúl alanyi jogon minden zember háza köré kolbászból fonják majd, ingyenes lesz az oktatás, a közlekedés, bevezetik háromhatvanas kenyeret, az összes multicéget elzavarják a jó édesanyjába (természetesen a gaz magánbiztosítókkal egyetemben). Felemelik a nyugdíjat, leszállítják az adókat, eltörlik a vámokat, az illetékeket valamint a multat (rabszolgahad, indulj velük!). Visszaállítják az egybiztosítós rendszert, amit rövid időn belül – naná, hogy a zemberek határozott követelése nyomán – a nulla biztosítós rendszer vált majd fel. De messze nem ez lesz a végállomás. A Nemzet Főorvosa és az Orvosi Főkamarás Úr már serényen munkálkodnak a mínusz-egy biztosítós, majd az azt felváltó mínusz-kettő biztosítós rendszer előkészítésén. Eltörlik az ezerszer átkozott vizitdíjat, ezt a jövőben Állam Úr fizeti majd minden dokinak, csakúgy mint a hálapénzt, egyszersmind megszüntetve ezzel a zemberek tudatos és előre eltervezett népnyúzását. Közismert ugyanis, hogy Állam Úrnak reeeeeengeteg pénze van, jobban mondva, lesz neki, ha majd nem lopják ki a szemét a komcsik. Ha meg elfogy, hát majd nyomtat magának, mire való különben a jó öreg Pénzjegynyomda? Közben előrehaladott tárgyalásokat folytatnak magával az Úristennel is, áldaná meg a magyart némi vissza nem térítendő támogatással, például az egykor már jól bevált mannaeső mintájára havi rendszerességgel irányítson pénzesőt a Kárpát-medence fölé. Persze, a gaz komcsiktól és libiktől minden kitelik, még talán az ördög öreganyjával is összefognak, ha a zemberek sanyargatásáról van szó. Így őket a Vezénylő Tábornok örökre száműzi a közéletből, és a magyar zemberek igazi magyar nemzeti érzelmű ellenzéket kapnak: nemsokára megalakul a Narancspárt ellenzéki tagozata, amely szoros szövetségben munkálkodik majd az igazi nemzeti kormánnyal az igaz magyar zemberek érdekében. És akkor majd – annyi évszázad szenvedése után – végleg jóra fordul a magyar zemberek sorsa. Ha meg mégsem, akkor pedig meg lesz nekik magyarázva, de alaposan, hogy az bizony jóra fordult, csak ők még nem vették észre. Vegyék hát észre sürgősen, különben akkora pofont kapnak, hogy a fal adja a másikat. És akinek ez nem tetszik, az nem is igaz magyar zember, úgyhogy mehet, amerre lát, fel is út, le is út...

Láttam a tévékben és olvastam a lapokban, hogy megállt a MÁV. No nem a saját lábán, azok az idők még igen messze vannak, a ma élő magyarok azt talán már meg sem érik. Hanem mert sztrájk van, nagyon-nagyon-nagyon nagy sztrájk. (Persze , amolyan mávos: lassú, kicsit döcögős, és minden állomáson és megállóhelyen megáll). Ez a mostani azonban alapvetően különbözik a legutóbbi, szintén határozatlan idejűnek meghirdetett, ám jelentőségében később visszaminősített nagyon-nagyon nagy sztrájktól. Mint emlékezetes decemberben a Nagy Érdekvédő azért trombitálta össze népét, hogy kifejezzék szolidaritásukat. Ám rövid idő alatt kiderült, hogy a derék baktereket, kalauzokat, váltóőrőket, állomásfőnököket és a vasút többi bérmunkását nem igazán lelkesíti a szolidaritás fennkölt eszméje, különös tekintettel akkor, amikor a havonta milliókat kaszáló sebészek, szülészek és egyéb főorvosok érdekeit kell megvédeni a galád magánbiztosítóktól. Ki is fújt a dolog néhány röpke óra alatt. A Nagy Érdekvédő pedig valószínűleg jó nagy letolást kaphatott a Vezénylő Tábornoktól, és kezdte úgy érezni, veszélybe kerülhet a beígért parlameti ülőkéje... Pedig már lelki szemeivel ott látta magát, ahogy Gazda István, Díszroma Flórián és Villáskulcs Pál társaságában lelkesen védi a vasutasok érdekeit. És persze tudta azt is, ez az egyik utolsó lehetőség. Ha odakerül az ország házába, szó nem lehet semmiféle sztrájkról: méghogy a Nemzet Egyedüli Hiteles Kormányát hátbadöfni! Ilyenekre csak a gaz komcsik képesek! Gyorsan levonta a tanulságot: ha nincs lóvé beígérve, nem mozdul a magyar vasutas. Egyébként sem nagyon szeret mozogni: hogyisne, akkor talán tiszták lennének a kocsik, pontosan járnának a szerelvények, még a WC-be is be lehetne talán menni anélkül, hogy a belét okádná ki a jámbor utas... Így aztán a Nagy Érdekvédő haladéktalanul közhírré tette, mit kíván a Magyar (Vasutas) Nemzet: a kormány legott ossza ki a derék vasutasoknak MÁV egy részét, plusz némi fixet (persze, a már kialkudott emelésen felül). És elégedetten mosolygott maga elé. Így ugyanis egycsapásra növelni tudja saját népszerűségét úgy a vasutasok, mint a Vezénylő Tábornok köreiben. Valamint a vasút amúgy is csillagászati veszteségeit. A kormány meg vakarhatja a fejét, hogy milyen újabb sarcot vessen ki a jónépre, ellensúlyozandó a sikeres érdekvédelmet. Amitől aztán mégjobban utálni fogja jónép a regnáló büdös komcsikat. Ki van ez találva rendesen! És még szerény is volt, hiszen mondhatott volna akár 20, esetleg 30 %-ot is, valamint követelhette volna, hogy azonnali hatállyal utalják ki a a vasutasoknak (beleértve az érdekvédőket is) a teljes államkincstárat. Közben pedig reggeltől estig harsogja, hogy ez már régen meg lett ígérve nekik. Érdekes, hogy 2005-től eddig tartott, hogy leessen a tantusz! Az ezt megelőzőekben ugyanis senki, de senki nem beszélt erről... (Ettől még igencsak elképzelhet, hogy a Pannon Puma valamikor kilelkendezett magából valami hasonló baromságot, tőle ez igazán nem lenne meglepő). Mindegy. Most időnként áll a vasút. Az ország egyik fele (gondolom, leginkább azok, akik életükben nem ültek még vonaton, minek is, a Merdzsó vagy a Bömi gyorsabban elviszi a gazdiját Balatonkukutyinba, és útközben rendesen lehet nyomni a padlógázt, hadd hulljon a férgese) persze lelkesen tapsikol és szolidarizál. A másik fele meg csendesen anyázik, és eszébe jut, hogy az ő érdekeit senki nem akarta megvédeni, amikor kiprivatizálták alóla (mellőle) a Videotont, a Dunai Vasműt stb, stb. Ráadásul még a melóba se jut el, és a tulaj úgy vágja ki cégtől, mint a macskát. Egyetlen vígasza lehet neki csak: legfeljebb beáll vasutasnak (ha már egyszer vasutas érdekvédőnek nem mehet, ott ugyanis momentán nincs felvétel), és kivárja, hogy győzzön a társadalmi igazságosság, és újra kint legyen Rákosrendező ormán a tábla: "Tied a vasút, magadnak építed!"

Nézem a hálón, amint az ismert médiasztár (vagy inkább médiabohóc) echte náci tornagyakorlatokat végez, és közben arcán bárgyú vigyorral mondja a kamerába, hogy "Hej Itler!" (ő ezt így mondja, istenkém, valószínűleg némi helyi akcentussal beszéli Goethe és Schiller nyelvét, akik legkevésbé sem tehetnek arról, hogy egy történelmi véletlenből kifolyólag ugyanazon a nyelven kommunikáltak, mint a későbbi véreskezű diktátor). Mindezt pedig a méltán elismert, és igencsak beszédes nevű Bombagyár netrádió adásában teszi. (Milyen bájos név! Gondolom, rövidesen szerencsénk lesz a Vérfürdő, Apokalipszis - ezt esetleg becézve és megtévesztésül úgy is lehet mondani, hogy Apokalipszó - vagy esetleg az Armageddon néven jelentkező hasonló orgánumokhoz is. De inkább nem adok ötleteket...). Az ismert médiasztárról egyébként igen fontos tudni, hogy nem volt mindíg ismert médiasztár. Kezdetben diák volt valamelyik magyar felsőoktatási intézményben, ám viszonylag rövid idő alatt még az amúgy eléggé lepukkant magyar felsőoktatási rendszer is kivetette magából. Ezért aztán hősünk nyilvánosan elénekelte (most itt minden jóravaló magyar énekes elnézését kell kérnem, Demjén Rózsitól a széncinkéig bezárólag, hogy a produkciót - jobb híján - az énekművészet kategóriájába soroltam) az "Add ide a didit" című világslágert. Ennek az lett a következménye, hogy a magát kereskedelminek és/vagy bulvárnak nevező média vércseként csapott le az egzotikus művészre, és rögvest médiasztárt csinált belőle. Nyilván a sok-sok Csucsu, Fifi, Cuni, Pannácska és egyéb belföldi hírességek mellett feltétlenül szükségesnek látszott egy originál külországi eredetű csillagot is prezentálni a nagyérdeműnek. Azóta aztán ő egyfolytában és főállásban médiasztárkodik. Amúgy az adott közegben működő többi médiasztártól legfeljebb bőre sötét színével üt el. Ami a fejében lévő sötétséget illeti, nos, az pont olyan, mint honi klubtársaié. De azért minimum azt elmondhatta volna neki valaki, hogy legalább a néhai Adolf nyilvános éltetésétől tartózkodjon! Leginkább talán azért, mert a Führer által fennen hirdetett, és egy időre meg is valósított egyedüli üdvözítő ideológia szerint az ő személye, mint olyan - finoman fogalmazva - nem igazán kompatibilis az árjasággal, és az egykor volt 3. birodalomban ő legfeljebb koszos nigger lehetett volna, az sem túl hosszú ideig! Még akkor sem, ha közben lelkesen zsidózik egy picit. Arról nem is beszélve, hogy a Bombagyár "tréfája" - így minősítették ugyanis utóbb a rádió szerkesztői az esetet - csak egyet volt hivatott bizonyítani, miszerint a sötét bőrű ember egyszersmind agyilag is zokni. Ezért aztán importált médiasztárunk fellépése - bár ami az észbeli képességeit illeti, a tréfa kiagyalói nem tévedtek túl nagyot - meglehetősen károsnak és veszélyesnek minősíthető. Minden bizonnyal jobb lett volna hát, ha marad a kaptafánál, és továbbra is csak átlagos médiasztárként működik. Ekkor talán a kreténsége sem  tűnt volna fel annyira, hiszen - ami a médiasztárokat illeti - ehhez már volt időnk hozzászokni. Így most már kénytelenek leszünk szólni az ápolónak...

Legutóbb beszámoltam arról, hogy álmomban a jó öreg Lipótban jártam. Azóta sokat fejlődtem. Rájöttem ugyanis arra, hogy egyáltalán nem szükséges a jeles intézményt meglátogatni, még mélyálomban sem, ugyanis itt kinn is számtalan alkalom nyílik - hogy is mondjam csak? - érdekes embereket felfedezni. Ezután hát tartom magam a mottóhoz, miszerint a Lipót a külvilágba költözött. Elég nyitott szemmel járni-kelni nap mint nap, és az ezernyi jelből végülis összeáll a kép. Leginkább a sajtó szisztematikus megfigyelése tűnik célravezetőnek, legyen az írott, elektronikus vagy online, komoly vagy bulvár, egyremegy. Csak úgy öntik ránk a szebbnél szebb esettanulmányokat, az ember egyre kapkodja a fejét, szinte alig-alig képes rá, hogy elválassza a búzát az ocsútól, már t.i. hol végződik a szimpla hülyeség és hol kezdődik az, ami klinikai minősítést érdemel. Egyszóval, kishazánkban ma nem  túl nagy gond a kreténség nyomára akadni, inkább a bőség zavarával kell megküzdni. Olvasom a lapokban, hogy a hajdani jeles miniszter, bizonyos szabójános (muszáj így írnom a nevét, valahogy mégiscsak meg kell őt különböztetni az országban ma még viszonylag jelentős számban fellelhető,  hangzásilag azonosnak tűnő "Szabó János" nevet viselő normális polgároktól) megnyilatkozott. Bár már többé-kevésbé hozzászokhattunk, hogy egy-egy regnáló vagy egykori miniszter időnként ellenállhatatlan kényszert érez, hogy kapitális baromságokat osszon meg a jobb sorsra érdemes állampolgárokkal, azért ez a bizonyos szabójános rendesen kiverte a biztosítékot. Azt találta mondani ugyanis, hogy a cigánykérdést (OK, romakérdést, bár szerintem maga a cigány szó semmilyen értelemben nem tekinthető pejoratívnak, én még nem hallottam, hogy bárki is romazenét, romakereket, pláne romapecsenyét vagy akár romautat emlegetett volna) esetleg úgy is meg lehetne oldani, ha az említett népcsoportot mondjuk teljes egészében likvidálnák (ő történetesen nem ezt a szót használta, talán nem is tudja, mit jelent, hanem nemes egyszerűséggel kiirtást említett). Rögtön hozzátette, hogy ez persze nem lehetséges. (Jelen körülmények között, teszem hozzá én, merthogy európai únió van, meg XXI. század, stb.).  Azt, hogy "sajnos", nem mondta. Legfeljebb gondolta. Gondolni  meg bármit lehet nálunk, még időnként egy exminiszternek is lehetnek mndenféle gondolatai, akár ilyen kiirtósak is. Főleg, ha az illető lakhelye a Lipót. Dehát ez tényleg így van! (lásd: mottó). Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy egy normális Szabó János (vagyis nem a mi szabójánosunk) ilyen kijelentésre ragadtatja magát. Legalábbis én erősen remélem, hogy így van. Különben... különben érdekes dolgok jöhetnek még. Mondjuk például egyszer csak megszólal Kolompár Gáspár, pontosabban, a kolompárgáspár. És elkezdi kifejteni véleményét a magyarkérdés megoldásának radikálisabbnak mondható módozatairól. Vagyis, a fagyi viszanyal. És ha a jelenség általánossá válik valamennyi ismert többség és kisebbség vonatkozásában, beleértve a Patagóniából elszármazott lámahajcsárokat és az Egyedüli Üdvözítő Megvilágosodás Igaz Magyar Hívei egyház tagjait is, akkor lesz itt cifra világ! Emberek, nem kellene mégis újra megnyitni a Lipótot, és a szabójánosokat idejében visszazárni oda? Talán még nem késő...